Elmélkedés
Jézust tovább kÃsérjük útján, amely szenvedésének és halálának helyszÃnére, Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad elÅre ezen az úton és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan bizonyÃtja, hogy immár második alkalommal jövendöli meg tanÃtványai elÅtt, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben. Az elsÅ alkalommal Péter apostol reakciója jelezte, hogy a tanÃtványok nem értették meg Mesterük kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe nem fért bele az Ãr halála. Most sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek, hiszen nem az Ãr sorsa, nem az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem rangsort igyekeznek felállÃtani maguk között.
Mi viszont ne az Å versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését Ãgy kezdi: âAz Emberfiát az emberek kezére adják.â Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvÅ személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetÅpontját, amikor az emberek Jézust âmegölik.â Ezt követÅen Jézus âfeltámadâ, illetve feltámasztja Åt a halálból az Atya. MegjegyzendÅ, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejébÅl és mennyire köszönhetÅ az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erÅszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakÃtása érdekében.